A Soproni Egyetemről Kínába – folytatódik Kesjár Márkó és Kötél Tamás élménybeszámolója (2. rész)

A Soproni Egyetem Faipari Mérnöki és Kreatívipari Karának két hallgatója, Kesjár Márkó és Kötél Tamás úgy döntött, hogy szakmai gyakorlatukat egy igazán különleges helyszínen teljesítik: Kínában. A Pannónia Ösztöndíjprogram támogatásával a Shandongi Mezőgazdasági Egyetemre vezetett útjuk, ahol nemcsak modern laboratóriumi kutatásokban vehetnek részt, hanem testközelből ismerhetik meg a kínai kultúra sokszínűségét.

Élményeikről saját szavaikkal számolnak be folytatásos beszámolójukban – mesélnek benyomásaikról, kihívásaikról, a kulturális különbségekről és arról, mit jelent fiatal európaiként helytállni egy többmilliós kínai városban, miközben szakmai tudásukat is mélyítik.

A sorozat második részében betekintést nyerhetünk abba, hogyan telik egy átlagos munkanap Kínában, mik az árak, hogyan működik a fizetés, és az is kiderül, lehet-e boldog születésnapot ünnepelni több mint 8000 kilométerre az otthontól.

Kövessék figyelemmel hallgatóink inspiráló és tanulságos utazását – a világ egy egészen másik oldaláról!

Az előző rész ezen a linken érhető el: Sopronból Kínába – a Soproni Egyetem két hallgatójának kalandjai a világ másik felén (1. rész)

Egy nap Tai’anban

(Kötél Tamás és Kesjár Márkó saját szavaival)

Milyen az élet egy kínai egyetemen? Mit jelent itt dolgozni, közlekedni, étkezni, kikapcsolódni? Ebben a beszámolóban egy átlagos napunkon keresztül szeretnénk bemutatni nektek, hogyan telnek a mindennapjaink a Shandongi Mezőgazdasági Egyetemen. Egy olyan világban, ami egyszerre nagyon más, és mégis hamar otthonossá válik.

Reggelek

A napjaink a Déli Kampuszon kezdődnek, ahol az egyetem egyik legmodernebb, 17 emeletes tömbházának legfelső szintjén lakunk. Ez az épület a térség egyik legújabb fejlesztése és elhelyezkedése miatt minden reggel a közeli hegyek látványával ébredünk.

Általában 8 óra körül kelünk, reggelizünk egyet, majd elektromos robogóra pattanunk, és elindulunk az Északi Kampuszra, ahol a fő labor található. A két campus közti távolság kb. 5 km. Ezt 25 perc alatt tesszük meg robogóval, amit egyébként imádunk: a város reggeli élete, a közlekedési káosz és a teljesen más ritmus nagyon izgalmas élmény.

Munka a laborban

A laboratóriumi munkánk reggel 9-kor kezdődik. Különféle anyagvizsgálatokat és kísérleteket végzünk parafaalapú kompozitokkal. A kínai hallgatók nagyon precízek, szorgalmasak és minden apró részletre figyelnek. Ebben a légkörben mi is próbálunk minél többet tanulni.

Ami igazán különlegessé teszi az együttműködést, az a segítőkészségük és figyelmességük. Ha bármiben elakadunk vagy nem értünk egy lépést, azonnal segítenek, magyaráznak, mutatják, mit hogyan érdemes csinálni türelmesen, kedvesen. Mindig figyelnek ránk, és valódi csapatként dolgozunk együtt.

Sokat jelent számunkra az is, hogy mindig hoznak valamit a laborba: gyümölcsöt, csokit, apró nassolnivalót, amit közösen fogyasztunk el. Ezek az apró gesztusok nagyon barátságossá és otthonossá teszik a hangulatot.

A délelőtt folyamán kisebb szüneteket is tartunk – ilyenkor beszélgetünk, tanítanak nekünk kínai szavakat, kártyázunk, kipróbálunk helyi játékokat, vagy egyszerűen csak mesélünk egymásnak. Mi is mutatunk képeket a családunkról, Magyarországról, Sopronról. Ez mindig nagy sikert arat. Sokan megjegyzik, hogy milyen szép helyen élünk.

Az első nagyobb szünet délben van: ilyenkor mindenki megrohamozza az egyetem körüli éttermeket. Mi is a laboros csapattal tartunk. Minden nap más-más helyeket, ételeket próbálunk ki.

Ebéd után a kínai hallgatók hazamennek az apartmanjaikba és sziesztáznak. Ez itt teljesen megszokott. Mi egyszer kipróbáltuk, de sokkal fáradtabban ébredtünk, úgyhogy maradtunk a „európai ritmusnál”: visszamegyünk a laborba dolgozni, vagy elmegyünk a városba, edzeni, esetleg csak sétálunk egyet.

Délután 3-ra mindenki visszatér, újra megtelik a labor, és folytatjuk a közös munkát. A következő szünet 5–6 óra körül jön el, amikor ismét csapatosan elmegyünk vacsorázni. A kínai hallgatók vacsora után gyakran visszamennek még a laborba, és este 9-10-ig dolgoznak, még szombaton is.

Esti élet – ízek, fények és kosármeccsek

Vacsora után visszarobogunk a szállásunkhoz, de a nap még itt sem ér véget. 150 méterre tőlünk található a campus hatalmas sportközpontja: 15 kosárpálya, focipályák, futópálya, röplabdapályák. Estére minden életre kel: zenélnek, sportolnak, sétálnak, játszanak. Mi is minden este lemegyünk kosarazni, ahol már baráti kapcsolatokat alakítottunk ki.

A sportpályák mellett minden este megnyílik egy hosszú utcai sétáló rész, tele kis bódékkal, helyi árusokkal. Esténként sokszor végig sétálunk rajta, és kipróbálunk valami újat. Van itt hamburger, gyros, nyárson sült csirke, lepény, pizza – persze ezek csak részben hasonlítanak az európai változataikra, de így is finomak és izgalmasak. Az ízvilág sokszor teljesen eltérő, de ezekhez az ételekhez tudjuk legjobban hasonlítani őket.

Árlista – Mit mennyiért?

Kínában a hivatalos fizetőeszköz a jüan (RMB vagy CNY). Egy jüan körülbelül 50 forintnak felel meg. Így minden ár, amit itt látunk, elsőre nagyon alacsonynak tűnik, és sok esetben valóban az is. Az itteni árszínvonal – főleg az étkezés és a közlekedés terén – lényegesen kedvezőbb, mint amit otthon megszoktunk.

Hogy ezt szemléltessük, összegyűjtöttünk néhány jellemző példát a mindennapi kiadásainkból:

• 1 jüan: 50 Ft
• Ebéd a campuson: 15 jüan (~750 Ft)
• Étkezés egy étteremben: 30–40 jüan (~1500–2000 Ft)
• Utcai hamburger: 20 jüan (~1000 Ft)
• Húsos lepény: 5 jüan (~250 Ft)
• Egy tál friss dinnye: 3 jüan (~150 Ft)
• Üdítő: 5 jüan (~250 Ft)
• Ásványvíz: 1 jüan (~50 Ft)
• Elektromos robogós út: 1,5 jüan (~75 Ft)
• 30 perces taxiút: kb. 18 jüan (~900 Ft)
• Bolti árak: átlagosan 30–40%-kal olcsóbbak, mint Magyarországon

Mivel ennyire olcsón lehet jókat enni, az itteniek szinte egyáltalán nem főznek maguknak. Helyette minden nap étteremben/utcai árusnál étkeznek, ami teljesen természetes itt.

Érdekesség: hogyan fizetnek Kínában?

Kínában gyakorlatilag nem használnak készpénzt, sőt még bankkártyát sem. Mindenki a két legnépszerűbb alkalmazással fizet: Alipay és WeChat. Az utcai árustól a boltig, az egyetemi étkezdétől a taxisig mindenhol QR-kódot olvastatnak be, és már fizettél is. Olyan természetes ez, mint otthon elővenni az aprót.

Ráadásul ezek az alkalmazások nemcsak fizetésre szolgálnak. A WeChat például egyben:

• Chatalkalmazás (mint a Messenger)
• Közösségi platform (mint a Facebook)
• Fizetési felület (mint a Revolut)
• Hírportál
• Videómegosztó
• Online bolt
• Ügyintézési felület

Mindenkinek ez az „élete központja”. Mi is használjuk, és lenyűgöző, mennyire zökkenőmentesen működik.

Kínai hallgatók – szorgalom, közösség, nyitottság

A kínai hallgatók szorgalma kiemelkedő. Hosszú napokat, gyakran hétvégéket is a laborban töltenek. Mégsem zárkózottak vagy fáradtak, sőt: nyitottak, érdeklődők és nagyon kíváncsiak ránk. Szeretik megismerni a kultúránkat, gyakran kérik, hogy mutassunk fotót a családunkról, országunkról. Számukra mi is különlegesek vagyunk ugyanúgy, ahogyan ők számunkra.

Kis figyelmességek, nagy élmények

Sokszor mondják, hogy kicsi a világ, de mi most ezt valóban megtapasztaltuk. Egyik nap épp egy másik városból, Tengzhouból tartottunk vissza Tai’anba gyorsvonattal. A külföldi utasoknak mindig külön sorba kell állni a beléptetéshez, mivel útlevéllel utazunk. Éppen sorra kerültünk, amikor egy kínai úr rossz sorba állt be, majd mellénk jött és megmutatta az útlevelét a dolgozónak. Márkó észrevette, hogy magyar útlevele van, ezért ráköszöntünk magyarul és ő visszaköszönt. Meglepődtünk, majd beszélgetni kezdtünk. Kiderült, hogy már 30 éve Magyarországon él, és ami ezután jött, azt mi sem hittük volna: ő volt az, aki a kínai egyetem részéről segített abban, hogy kijuthassunk ide.

Ő felel a két egyetem közötti kínai–magyar kapcsolattartásért, és ő kapta meg tőlünk korábban a motivációs levelünket is. Elmondta, hogy pontosan tudja, kik vagyunk. A hatalmas véletlen, hogy 1,4 milliárd ember között épp vele futottunk össze teljesen váratlanul. Később még név szerint említett több egyetemi dolgozót is: Alpár Tibor tanár urat, Krajczár-Sári Katalint és Szili-Török Györgyöt is. Végül pedig meghívott bennünket egy következő konferenciára, amin ő is részt fog venni. Ez az élmény biztosan örökre megmarad bennünk.

Egy másik különleges pillanat is ide kívánkozik: Márkó 25. születésnapja. Egy héttel korábban említettem meg a laboros csapatnak, hogy szeretném meglepni őt valamivel. Innen már minden az ő kezükbe került. Mindezt természetesen titokban szerveztük, Márkó mit sem sejtett. A csapat foglalt helyet egy elegáns hotpot étterembe, megszervezték az egész estét, rendeltek tortát, és még egy kis szülinapi meglepetésprodukció is volt. Mindenki eljött, akivel addig megismerkedtünk. Megható volt, hogy ennyire figyeltek ránk, és úgy ünnepelhettünk, mintha otthon lennénk – csak épp 8000 km-re tőle.

Következő rész: városok, kalandok, élmények

Így telik egy átlagos napunk Tai’anban. Munkával, élményekkel, ízekkel és emberekkel. A következő beszámolóban reményeink szerint már arról számolhatunk be, milyen városokat látogattunk meg, milyen élményekkel gazdagodtunk, és milyen felfedezések vártak ránk Kína távolabbi vidékein.

谢谢阅读我们的报告。

顺便说一句，我们经常感觉自己像明星，到处都有人盯着我们看，还要求合影。

我们说一句中文，他们就开心地笑 *

Kövess minket további élményekért:

https://www.instagram.com/tamaskotel/

https://www.instagram.com/kesjarmarko621/

*Köszönjük, hogy elolvastad a beszámolónkat.
Egyébként gyakran sztároknak érezzük magunkat, mindenhol bámulnak minket és fényképeket kérnek tőlünk.
Mondunk pár szót kínaiul, és boldogan mosolyognak. :)