A magyar népmese háza projekt: meghatározó alkotói szerepben a Soproni Egyetem hallgatói

A Soproni Egyetem, a Nemzeti Színház és a Színház- és Filmművészeti Egyetem együttműködésének köszönhetően egy különleges, inspiráló közös munka indult el.  „A magyar népmese háza projekt” keretében a három intézmény hallgatói és művészei közösen dolgoznak hat magyar népmese színpadi megjelenítésén. Az elsőként bemutatott két mese díszletét a Soproni Egyetem hallgatója, Nagy Bogáta tervezte.

A Soproni Egyetem Faipari Mérnöki és Kreatívipari Karának építőművész hallgatói készítik el a mesék díszletterveit, míg az SZFE rendező és színész szakos diákjai viszik színre a történeteket. A produkció megvalósítását a Nemzeti Színház művészeinek közreműködése teszi teljessé, biztosítva a magas szakmai színvonalat és a színházi élmény kidolgozottságát.

A projekt célja az, hogy a magyar népmesék hagyományát saját szemszögből mutassák meg, miközben megőrzik azok eredeti értékeit és üzeneteit. A Nemzeti Színház 6 mesét választ ki a 2025/26-os évadra, amelyeket bemutatnak, és amelyek majd a repertoár részévé is válnak, így nyújtva különleges motivációta fiatal alkotók számára.

A rendező szakos hallgatók először a MITEM fesztivál keretein belül ismerkedhettek meg az építőművész hallgatók akkori kiállított Az ember tragédiája című díszlet makettjeival. Majd az első két mese kiválasztásakor döntöttek arról, kivel szeretnének együtt dolgozni.  A két rendező választása egymástól függetlenül Nagy Bogátára esett. A nyár folyamán el is indult a közös munka a a A tizenkét varjú és Halász Józsi című meséken. A két bemutatóra szeptember 20-án és október 8-án került sor.

Bogáta arról mesélt, hogyan élte meg a közös munkát, milyen kihívásokkal szembesült és mit tanult ebből az alkotói folyamatból.

– „Teljesen fellelkesültem, hogy lehetőségem nyílik megmutatni a kreativitásomat. Gyerekként rengeteg népmesét néztem, így ez a projekt nagyon közel állt hozzám, szinte a sajátomnak éreztem” – mesélte.

A projektben két mese színpadi világának megalkotásándolgozott, ami különleges kihívást jelentett számára.

– „Először mindkét mesét alaposan átolvastam, majd összeállítottam a helyszínlistát. Ezután elkezdtem kidolgozni a vizuális világukat. A Tizenkét varjú esetében elsősorban a hangulat és az atmoszféra megteremtésére fókuszáltam, míg a Halász Józsi történeténél inkább egy karakteres, jól azonosítható forma került a középpontba.”

Bogáta megoszotta az is, hogy nem volt egyszerű feladat két, egymástól teljesen eltérő vizuális világot megalkotni.
– „A legnagyobb kihívást az jelentette, hogy mindkét mesének teljesen külön vizuális világa volt, és a munkafolyamat során  tudatosan kellett átváltanom egyik hangulatból a másikba. Előfordult, hogy nehéz volt teljesen elhatárolni a két látványt egymástól, mert párhuzamosan dolgoztam rajtuk, és néha ,,összemosódtak” az ötletek. Igyekeztem mindig visszatérni az adott mese hangulatához, hogy megmaradjon a saját, önálló vizuális karaktere.”

A két mese két rendezőt is jelentett, ami szintén új tapasztalatokat hozott számára.

– „Kihívást jelentett, mert mindkét rendezőnek eltérő elképzelései és igényei voltak, amelyekhez alkalmazkodnom kellett. Fontos volt, hogy megtaláljuk a közös hangot és megértsük egymás szándékait, amikor együtt dolgoztunk, hogy a végeredmény mindkét fél számára megfelelő legyen.”

Az előkészítés hónapjai után Bogáta elmondta, hogy milyen érzés volt viszontlátni a színpadon megálmodott munkáját.

– „Hihetetlenül felemelő érzés volt látni a díszletemet. Teljesen más élmény élőben viszontlátni a munkámat a színpadon, mint papíron vagy tervként. Olyan volt, mintha ,,életre kelt volna” az, amit addig csak elképzeltem és megrajzoltam.”

– „Rengeteget tanultam és sokat fejlődtem ezen a két projekten. Bízom benne, hogy nem ez volt az utolsó alkalom, amikor ilyen jellegű munkában részt vehettem, mert igazán  inspiráló élmény volt.”

Arra a kérdésre miért tartja fontosnak, hogy a fiatal művészek ilyen jellegű projektekben is kipróbálhassák magukat, Bogáta így válaszolt:

– „Ez ad igazi tapasztalatot. Ilyenkor nemcsak a szakmai tudás fejlődik, hanem megtanuljuk, hogyan működik a csapatmunka a valóságban, és hogyan válik egy ötlet kézzelfoghatóvá. Ez a tapasztalat sokat segít abban, hogy magabiztosabban induljunk el a pályán.”

Köszönetet mondott tanára felé is, aki végig támogatta a teljes munkafolyamatban.

 ,,Köszönettel tartozok Tóth Kázmér Tanár Úrnak, aki nemcsak segített, hanem motivált is engem, hogy a legjobbat hozzam ki magamból.”

A projekt azonban ezzel még nem ért véget: a harmadik és negyedik mese előkészületei jelenleg is zajlanak. A bemutatókat várhatóan 2026 januárja és februárja között tartják meg. A tervezők kiválasztása jelenleg is folyik, így a következő hónapokban újabb tehetséges fiatalok csatlakozhatnak a közös munkához – tovább gazdagítva A magyar népmesék háza világát.

A cikket készítette:

Tóth Beáta III. éves kommunikáció- és médiatudomány szakos hallgató, Soproni Egyetem