Sopronból Kínába – Kína kultúrájának és világának felfedezése (4. rész)

Kesjár Márkó és Kötél Tamás ugyan már hazaértek, de a beszámolójukat még éppen a hazaindulás előtt írták meg nekünk. Hallgatóink, akik a Pannónia Ösztöndíjprogram támogatásával teljesítették nyári szakmai gyakorlatukat Kínában, testközelből ismerhették meg a kínai kultúra sokszínűségét és csodálhatták meg a legelképesztőbb látnivalókat.

Folytatásos beszámolójuk mostani fejezetében bakancslistás látnivalókról, az „Avatar-hegyek”-ről, városnézős kirándulásaikról és egy különleges konferenciáról is mesélnek.

Az előző beszámolók az alábbi linkeken érhetők el:

• Sopronból Kínába – a Soproni Egyetem két hallgatójának kalandjai a világ másik felén (1. rész)
• Sopronból Kínába – folytatódik Kesjár Márkó és Kötél Tamás élménybeszámolója (2. rész)
• Sopronból Kínába – Gyárlátogatások és szakmai élmények a világ másik felén (3. rész)

Kína kultúrájának és világának felfedezése

(Kötél Tamás és Kesjár Márkó saját szavaival)

Bevezető

Eljött az ideje az utolsó beszámolónak – legalábbis innen Kínából. Kicsit szomorú pillanat, hogy már nem írunk több beszámolót erről az időszakról, de érkezik majd egy nagy összegzés otthonról is.

Az előző három részben bemutattuk az ideutazásunkat Kínába és az első benyomásainkat, meséltünk a mindennapjainkról Tai’anban, ami egy időre az otthonunk lett, majd a szakmai programokról: gyárlátogatásokról, kiállításokról, kutatásról. Jelenleg augusztus 12. 23:30 van nálunk. Ma reggel értünk vissza az utolsó nagy kirándulásunkról, délután pedig búcsúbulit tartottunk a laborcsapattal. Hosszú nap volt, mégis jó érzés, hogy az utolsó éjszakán mi is visszatekinthetünk az elmúlt hetekre, és újra felidézhetjük őket.

Tartalom

Ahogy az előző beszámolóban is írtuk, a kiutazásunknak több célja volt: szakmai előrelépés és kutatás, faipari cégek és kiállítások látogatása, valamint Kína kultúrájának és világának felfedezése.

Már az utazás előtt beleástuk magunkat a kínai városokba és látnivalókba, így alakult ki egy rögtönzött bakancslista, hogy hova szeretnénk eljutni a kintlét során. Őszintén örülünk, hogy a legtöbb helyre sikerült eljutnunk. Kicsit aggódtunk a hatalmas távolságok miatt, de mindent sikerült megoldani – ebben Prof. Li támogatása és szervezése is rengeteget számított. Amikor csak említettük neki a terveinket, örömmel segített a szervezésben.

Ebben a részben kifejezetten „városnézős” kirándulásainkról mesélünk, és helyet kap egy különleges konferencia is.

Chongqing

Az első bakancslistás utunk, ahova el szerettünk volna jutni nem más, mint Chongqing. Július 17-én indultunk gyorsvonattal, 8 órát utaztunk, és közel 2300 km-t tettünk meg Tai’antól. Chongqing területét tekintve majdnem akkora, mint Magyarország, lakossága pedig 32 millió fő. Ezzel nem csak Kína, de a világ egyik legnagyobb városának számít. Gyakran „3D-s városként” emlegetik, ez rövidesen kiderül, hogy miért.

Az első este bevetettük magunkat a helyi gasztronómia közepébe. Előre figyelmeztettek, hogy itt a „csak enyhén csípős” is nagyon erős. Mi, jó magyar módjára persze legyintettünk és az első vacsoránál egy hotpot étteremben gyorsan rájöttünk, hogy nem viccelnek: miután megkóstoltuk a csípős alaplevet, maradtunk inkább az enyhébb változatnál, amit mikor kikértünk kicsit furcsán is néztek ránk, de kedvesek voltak és hamar kihozták nekünk.

Másnap elkezdtük felfedezni a várost. Nem vagyunk azok a típusok, akik mindent előre pontról pontra megterveznek, inkább előző este összeszedjük a főbb célokat, majd másnap felfedezzük őket. Így is sikerült a legfontosabb és legérdekesebb helyeket érintenünk: megnéztük a házakon átfutó metróvonalat, végigsétáltunk Chongqing híres piros hídján, este több kilátópontból is láttuk a várost kivilágítva, felhőkarcoló legfelső szintjén vacsoráztunk, a bárban pedig Hollandiában élő kínai srácokkal beszélgettünk, iszogattunk. Voltunk egy nem szokványos plázában is, ahol bent egy elképesztő zöld teret alakítottak ki, lebegő fákkal, hidakkal, vízeséssel, halakkal, madarakkal.

Egy kis extrém program is belefért: egy felhőkarcoló tetején hintából „kilengtünk” a város fölé, majd körbesétáltunk a tetőn több száz méter magasban – természetesen kibiztosítva. És hogy miért 3D-s város? Egyszer kiszálltunk a taxiból egy normálisnak kinéző utcán, sétáltunk pár száz métert, lenéztünk és a 24. emeleten találtuk magunkat. A hegyvidékre épült városban gyakran nehéz megmondani, épp „földszinten” állsz-e. Lenyűgöző és nagyon különleges élmény, a helyi taxisoknak, illetve navigáció fejlesztőknek le a kalappal.

Nemzetközi konferencia

Részt vettünk egy kétnapos nemzetközi konferencián is, amely az élelmiszer-pazarlás csökkentéséről és a fiatalok szerepéről szólt egy fenntarthatóbb jövő kialakításában.

A világ minden tájáról érkeztek előadók: agrárszakemberek, miniszterek, egyetemi professzorok. Az első előadó Mesterházy Ákos Ferenc, Széchenyi-díjas professzor volt Magyarországról és vele tartott Tian Rui is, akiről az előző részekben meséltünk. Ő az a Shandongi Egyetem kapcsolattartója, aki Magyarországon lakik, vele találkoztunk teljesen véletlenül a vasútállomáson Tengzhouban. Az előadás után közösen vacsorázhattunk velük a hotel éttermében, egy liter, másnéven egy krug csapolt sör társaságában. Tartalmas, inspiráló beszélgetés kerekedett a jövőbeli terveinkről és sokat mesélt Professzor Úr az életéről és kutatási munkásságáról.

A konferencián lehetőségünk nyílt röviden bemutatni több nemzetközi diákkal együtt az adott ország hozzáállását a témában. Márkó tartott egy rövid előadást, amelyben megemlítette az egyetemünket és azt, hogy nálunk a fenntarthatóság oktatása már az alapoktól fontos szerepet kap. Az elhangzott szöveget itt olvashatjátok, melyet angolul adott elő:

„Hello everyone, I’m Márkó Kesjár from Hungary. As the younger generation, we hold both the duty and ingenuity to revolutionize global food systems. In Hungary, youth-driven solutions like the “Munch” App turns restaurant leftovers into discounted delicacies. At the University of Sopron, we embed sustainability into our DNA, making it a lifelong academic and professional belief! I believe that global youth, with innovation as our plough and research as our seed, can cultivate a zero-waste, green future.”

Mount Tai túra – Tai’an

Az utolsó nagyobb Shanghai–Zhangjiajie utazásunk előtt egy nappal eldöntöttük Márkóval, hogy nem távozunk a „kis városunkból” Tai’anból anélkül, hogy meghódítanánk a helyi híres szent hegyet. Reggel fogtuk magunkat, és nekivágtunk – hirtelen ötlet volt, de annál jobban élveztük. Fent gyönyörű kilátás fogadott: a város teljesen új szemszögből tárult elénk és valahogy kerekebb lett tőle ez a két hónap és már értettük, hogy élhet ebben a “kisvárosban” több, mint 5 millió lakos.

Shanghai + Zhangjiajie

Az utolsó, hosszabb utazásunk Prof. Li rugalmasságának is köszönhető: segített időt szorítani egy utolsó hosszabb útra, így a hazautazás előtt maradt időnk további két bakancslistás városra is.

Shanghai

Gyorsvonattal indultunk Shanghaiba, nagyjából négy és fél órára Tai’anból. A szállás lefoglalásánál Márkónak támadt egy ötlete: poénból beírta, hogy „ez lesz a mi nászútunk”, és reménykedtünk, hogy kapunk szép, panorámás szobát. Bejelentkezéskor közölték, hogy „fejlesztettek” a szobánkon, magas emeleten, teljes panorámával. El sem hittük, hogy bejött a tervünk, nagyon örültünk és elképesztő volt a kilátás a szobánkból.

A hotel alsó szintjein egy pláza működött és legnagyobb meglepetésünkre ALDI-t is találtunk. Az első „ismerős” márka itthonról, így körbenéztünk, hátha találunk valami különlegességet, de végül csak a külalak emlékeztetett a magyar boltokra, a kínálat teljesen helyi volt. Ezután a 3 nap alatt bejártuk a város ikonikus épületeit is: felnéztünk a Shanghai Towerre, amely a világ 3. legmagasabb épülete (632 m), sétáltunk a Nanjing Road-on, a Bund-on, megnéztünk különleges templomokat, a Wukang épületet, aminél kicsit értetlenül álltunk miért fényképezkednek előtte ennyien, de tény, hogy szép kis épület.

Voltunk a “1000 Trees” nevű épületnél, ami két hegyre emlékeztető építmény fák sokaságával. Voltunk az 1933-ban épült vágóhídon, ami olyan, mintha egy szürreális, brutalista stílusú labirintusba léptünk volna. Meglátogattuk a Shanghai Greenhouse Gardent, ami olyan volt, mintha egy trópusi dzsungelbe csöppentünk volna, miközben kint a nagyváros nyüzsgött.

Ha valaki Kínáról beszél, Shanghai az első városok között ugrik be – ezt az ismertséget tapasztaltuk is: sok a nemzetközi hatás, európai stílusú kávézók és éttermek, rengeteg külföldi turista. Néha sajnáltuk is kicsit, hogy az eddigi „ikonikus Kína-érzés” itt halványabb, de közben csodás helyeken jártunk, az éjszakai életbe is belekóstoltunk, és jókat beszélgettünk helyiekkel és utazókkal egyaránt. Pár nap után továbbindultunk az utolsó, talán legjobban várt állomásra: Zhangjiajie-be.

Zhangjiajie

Ezt a várost az utazás előtt kinéztük magunknak, ami az Avatar-filmek hegyvilága miatt is híres. Repülővel érkeztünk, és öt éjszaka alatt három külön szálláson laktunk, hogy a látnivalók közelében lehessünk.

Először a Zhangjiajie National Forest Parkban néztük meg az „Avatar-hegyeket”. Felvonóztunk, üvegsétányon lépkedtünk, és bejártuk a fő túraútvonalakat. Egy főbb negatívumot éreztük igazán: a tömeget. Volt, hogy több mint egy órát álltunk sorban – de összességében így is hatalmas élmény volt.

A következő állomás a Zhangjiajie Grand Canyon: mindkettőnk szerint a legjobb természeti programunk. Átsétáltunk az üveghídon a kanyon felett, majd a sziklafal peremén kialakított útvonalon is végig mentünk (cliff walk). Sziklát másztunk, egy 600 méteres csúszdán lecsúsztunk a folyóhoz, ahol hajó várt ránk és megnéztük a kanyon alján húzódó útvonalakat is.

És jött Toma számára a nap fénypontja: bungee jumping az üveghíd közepéről, 260 méter magasról: “Életem egyik legnagyobb extrém élménye volt.”

Harmadik nap a Furong Ancient Townba mentünk, egy régies hangulatú kisvárosba, amely egy vízesés köré épült. Érkezésünkkor már egy helyi táncos produkciót láthattunk, ami megalapozta a hangulatot. Esti kivilágításban sétáltunk a vízesés alatt, vacsoráztunk a mesés panoráma mellett, majd megnéztünk egy táncos előadást is.

A negyedik–ötödik napon a Tianmen Mountain következett. Felfelé olyan köd volt, hogy alig láttunk az orrunkig, de így egy nagyon különleges, misztikus hangulatú látványba csöppentünk. Lefelé szakadó esőben, esernyő nélkül kellett visszajönni a túra egyik végéről a másikra, mert kicsit benéztük az útvonalat. Furcsán hangzik, de ez csak hozzátett az élményhez. Az időjárás szeszélye itt valahogy a hely része és így legalább visszafelé láthattuk a nevezetes hegyet is, ahová 999 lépcsőfok vezetett.

Zárás – búcsú és hazautazás

Zhangjiajie után nem sok időnk maradt visszazökkenni: augusztus 12-én 15:00-kor értünk vissza az apartmanba. Összepakoltuk a cuccainkat „repüléskészre”, majd este találkoztunk a többiekkel egy búcsúvacsorára. Sajnos nem tudott mindenki eljönni, mivel nyári szünet van, sokan hazautaztak, de a legjobb barátaink Harry, Sara és CJ ott voltak. Kínai BBQ-val kezdtünk, ami mindkettőnk egyik kedvenc étele lett itt Kínában, majd elmentünk biliárdozni. Végig remek volt a hangulat: rengeteget nevettünk, felidéztünk közös emlékeket, és közben újakat is szereztünk.

Másnap Professzor Lit, a családját és a laborban dolgozó segítőinket láttuk vendégül egy hivatalosabb, de mégis baráti hangulatú ebédre. Finomakat ettünk, ez volt az utolsó autentikus helyi hotpot és volt lehetőségünk még egyszer megköszönni a rengeteg támogatást és azt a figyelmes bánásmódot, amelyben végig részesülhettünk.

Induláskor Tai’anból gyorsvonattal mentünk Pekingbe, onnan pedig a gépünk augusztus 14-én, hajnali 3:00-kor száll fel (helyi idő). Körülbelül 9 órás repülés után, a 6 órás időeltolódás miatt magyar idő szerint, reggel 7 körül érkezünk haza. Már nagyon várjuk, hogy meglássuk a szeretteinket a reptéren – bevalljuk, ők hiányoztak a legjobban a két hónap alatt.

És… VÉGE – legalábbis ennek a fejezetnek. Két hónapnyi élmény, emlék, új barátság és szakmai inspiráció van mögöttünk. Olyan dolgokat láttunk és tanultunk, amelyeket biztosan továbbviszünk magunkkal. Ezt az időszakot soha nem fogjuk elfelejteni.

再见，感谢你的陪伴 !
Köszönjük, hogy velünk tartottatok!

📸 Ha kíváncsiak vagytok még több képre és kulisszatitokra, kövessetek:

https://www.instagram.com/tamaskotel/
https://www.instagram.com/kesjarmarko621/

Utóirat – egy megható búcsúpillanat

Egy nagyon megható pillanat nemrégről: az ebéd után még egyszer bementünk a laborba elköszönni mindenkitől. Őszintén: férfiasan küzdöttünk a könnyeinkkel – és ők is.

Éreztük, hogy igazi barátokra találtunk. Elbúcsúztunk, visszaindultunk az apartmanba a bőröndökért; Harry segített pakolni és kivitt a vasútállomásra. Már majdnem beértünk a becsekkoláshoz, amikor hirtelen „letámadtak” minket: Sara és CJ kijöttek utánunk az állomásra, és azt mondták, már most hiányzunk nekik, ezért leptek meg.

Mondanunk sem kell, megint összerándult a szívünk, de közben nagyon boldogok voltunk. Még beszélgettünk egy kicsit, aztán újra elköszöntünk, most már egy bizonytalan időre, de reméljük nem örökre.

A búcsú sosem könnyű, főleg úgy, hogy nem tudjuk, mikor találkozunk legközelebb. A kapcsolatot persze tartjuk, és meghívtuk őket Magyarországra is. Mondtuk nekik, hogy próbáljanak eljönni a Mi egyetemünkre, hátha pár éven belül találkozunk.