Történetünk

Sopronban, az Erdőmérnöki Főiskolán a földművelési miniszter 13/1956. [IX.15.] FM számú rendelete alapján 1957-ben indult a faipari mérnökképzés és 1962-ben alakult meg a Faipari Mérnöki Kar. 2013 októberétől a kar a Simonyi Károly Műszaki, Faanyagtudományi és Művészeti Kar nevet vette fel és viselte egészen 2021 júniusáig.

 

A Soproni Egyetem modellváltásával kapcsolatban a kar 2021. július 1-től Faipari Mérnöki és Kreatívipari Kar néven folytatja tevékenységét. A névváltozással hangsúlyozni szeretnék azt a két iparágat, amelyeket képzéseik, kutatásaik és szolgáltatásaik elsősorban támogatnak. Az unikális faipari mérnökképzés mellett a fafeldolgozás minden fajtája megjelenik a képzésekben és mára már - igaz fás gyökerekkel - a kreatívipar is kiemelt iparágaik közé tartozik.

 

Az ősi Alma Mater 1735-től Selmecbányán működött és fejlődött. A bányászat, kohászat oktatásához hamar csatlakozott az erdészeté és vele együtt a fafeldolgozásé. Nemcsak a bányászatnak és a kohászatnak volt szüksége fatermékekre, egyre újabb termékek, eszközök, szerkezetek készültek fából és megindult a famegmunkáló tevékenység iparrá szerveződése.

 

Szécsi Zsigmond, Fekete Lajos, Krippel Móric, Török Béla voltak a fafeldolgozás oktatásának és kutatásának úttörői. Az intézmény Sopronba kerülése után többször próbálkoztak az önálló faipari képzés indításával. Az áttörés az 1957-es évben történt, amikor elindulhatott az okleveles faipari mérnökképzés. Akkor, amikor a fejlődő magyar faiparnak égetően szüksége volt jól képzett, innovatív mérnökökre.

 

A képzés alapításában nagy érdemei voltak Magyar János és Pallay Nándor professzoroknak, valamint a Faipari Tudományos Egyesületnek. Később, 1962-ben a Faipari Mérnöki Kar létesítése tette lehetővé az Erdészeti és Faipari Egyetem megalapítását.

 

A Kar alapító dékánja Szabó Dénes professzor volt. Vezetésével alakították a tanterveket, szervezték és fejlesztették a képzést. Már a kezdetben nagy súlyt fektettek a gyakorlati képzése is.

 

A képzésnek nagy előnye volt, hogy az erdész szakemberekkel együttműködve folyt a kutató- és oktatómunka. A Kar eredményei alapján hamarosan Európa- és világszerte ismertté vált. Sokoldalú, kiváló faipari mérnökök kerültek ki Sopronból, akiknek szerepe nemcsak a fafeldolgozó iparban, hanem a hazai és külföldi mérnöktársadalomban is meghatározóvá vált. Mint egykori diákok magukkal vitték a selmeci hagyományokat, a barátságot, a segítőkészséget és a szakmák szeretetét.

 

A kar hosszú utat tett meg az 1735-ben létrehozott selmecbányai gyökerektől indulva, a faipari mérnöki képzés 1957-es megkezdésén és a Faipari Mérnöki Kar 1962-es megalakulásán keresztül, egészen a Faipari Mérnöki és Kreatívipari Karrá alakulásig. A mindenkori kihívásokra válaszolva az országosan ma is egyedüli faipari mérnöki képzést követte a faipari üzemmérnök-képzés indítása, majd a 80-as évek közepétől napjainkig egymás után jelentek meg a papíripari, mérnöktanári, könnyűipari, többféle művészeti (formatervező, építőművész, tervezőgrafikus), és ipari termék- és formatervező mérnöki képzések. A negyedik ipari forradalom korában informatikai képzést is folytatunk gazdasági informatikus alap és mesterképzéssel. Legújabb képzésünk - lépést tartva a világ gyors változásával - a kommunikáció- és médiatudomány.

 

A Kar sikere abban rejlik, hogy az erdő csodálatos ajándékát, a fát tisztelve annak minden részét igyekszünk hasznosan, mérnöki módon, művészi érzékkel és gazdaságosan feldolgozni. Tudjuk, a leginkább környezetbarát nyersanyaggal dolgozunk.

 

Az elmúlt több, mint 60 év sikeres történet. A selmecbányai indíttatás, az erdő szellemének közelsége, a fa megbecsülése és ismerete, sok, immár legendává vált professzorunk és kiváló diákjaink, szakembereink tették azzá.